Politikai krimi. krimipolitika?
Azt hiszem, nem sokan keverednek velem vitába, ha azt állítom, hogy a magyar politika kriminális. Talán azzal sem, ha azt állítom, hogy kriminalizálják. Sőt a kriminalizálást tematizálják is a közbeszédben.
"És félni kezde Saul Dávidtól..."
Az MDF egy furcsa képződmény a magyar belpolitkai élet tengerén. Egy olyan jéghegy, amit nem tudni mi tart a felszínen, ugyanis a nem látható része nincs is.
Csinálj olyat
Bézlabda, vagy mi
Szeretem a nyarat. Lehet a térdemen viselt szexis járógépet alig takaró rövidgatyóban, meg pólóban járni. A nagy meleg itt nálam a pincekocsmában jobban elviselhető és a népek is több folyadékot locsolnak az ábrázatukba, így aztán ők nem halnak szomjan, én és a kis családom meg éhen.
Csak hát a sport.
Kocsmaszex
Amikor a tűző napról belépett az ajtón, egy pillanatra megállt az élet a kocsmai félhomályban. Káprázó szemmel megtorpan. Szerencséje van, hogy nem látja a gusztáló tekinteteket. A nő szép. Mit szép, gyönyörű.
Kína, Irán, Esztergom
Esztergom vitathatatlanul Magyarország egyik emblematikus települése.
Nem az Iráni Iszlám Köztársaságé, sőt még csak nem is a Kínai Népköztársaságé. E két ország demokráciaértelmezése közismert. Többek között náluk nem ritkaság bloggereket perbe fogni véleményük miatt. Sajnos itten nálunk a Duna mentén is kezd elterjedni ez a felfogás.
Hánemtom
Kis magyar nemtommi
A helyzet mondhatni egérfogói. A hatalomsajtocskáért nyúkálnának többen is, de a lecsapódó rugós deróttól mindegyik rágcsáló fosik. Nem kicsit, nagyon. Hogy a klasszikust idézzem.
Itt van az ész, itt van újra
Nemzetünk új irányt mutató legfőbb irodagép szakértője elmondta az évi rendest. Az elemzők, a szakértők, a bér és egyéb tollnokok, a fújolók és a tapsoncok már el is felejtették, mit is hablatyoltak az évente sorsszerűen bekövetkező nagy eseményről. Én azonban kivártam a megfelelő időpontot.
Zsaruvér, csigavér
Akkor mostan én meg má' megint mire gondoljak?
Merhogy itt van nekünk ez a Tatárszentgyörgy. Az ő gyors és szakszerű rendőri intézkedésével. Vagy mi. Meg a doki is.
Szavak... szavak... címszavak
Még többen menekülnek majd a szürkegazdaságba. A kormány a felelős a háromszáz forintos euróért. A teljes reménytelenség csomagja. Gyurcsány csomagjával mindenkinek rosszabb lesz. Negyven milliárdos elvonással sújtanák az agráriumot. Vereséget szenvedett a kormány hatalmi önkénye. Gyurcsány szembe megy egész Európával. Sok a szöveg, intézkedés meg semmi. Euró nélkül magára hagyatottan a válságban. Draskovics és a bizalom. A Gyurcsány csomag durva részletei. Zavargás törhet ki Magyarországon. Romokban a közbiztonság. Lényegében hónapok óta államcsőd van. Gyurcsány a forint mellett a nézettséget is lehúzta. Merre Magyarország? Hazugság, Gyurcsány.
Ezek itten az igen konstruktív ellenzék igen vezető pártja honlapjának mai címszavai.
Hát igen.
Ha fideszfan lennék, akkor most úgy kéne ezeket olvasnom, hogy jaj de jó, hogy ilyen szar nekünk? Netán ha külföldi elemzőként olvasnám, milyen következtetéseket kellene levonnom ezekből? Tanácsadóként mit javasolnék ezek alapján a befektetőknek? Brókerként milyen forintárfolyamra spekulálnék?
Nem vagyok egyik sem.
Így aztán úgy olvasom, ahogy írva vagyon. Az ellenzék vezető pártja továbbra is a megosztottság fenntartásában érdekelt. A saját tábor egyben tartása és harci kedvének fenntartása a legfontosabb, a többi nem számít.
Meg kéne mutatni nekik, hogy igenis számít.
Nem csak Veszprémről
Vasárnap óta olvasom a vastagon hömpölygő hírfolyamot az ügyről. Azóta vagy százszor rántottam már a tökömig ezt a billentyűzetet tartó görgős izét az íróasztalból, meg löktem vissza. Mint aki a hangzavarban szólni akar, mély levegőt vesz, aztán lemondóan legyint.
Van értelme egyáltalán megszólalni?
Mindenki tudja, mi történt, mindenki jobban tudja. Mindenre van szemtanú. Mindennek az ellenkezőjére is. Ugyanakkor mély hallgatás az illetékesek részéről. Jó esetben töredékes információk. Felháborodás, rácsodálkozás.
Mire is?
Aki ebben a kicsiny országban él, annak észre kellett már vennie, hogy évtizedek óta gyengül az állam. Észre kellet vennie a politikusok, a hivatalnokok, az így - úgy meggazdagodottak és a bűnözők magánhatalmának megerősödését. Odáig jutottunk, hogy ma már a demokratikus intézményrendszernek és a civil önszerveződéseknek alig van hatása a társadalomra. A kapcsolati tőke, a pénz és az erőszak szentháromsága igazgat minket.
Még talán nem késő.
Még azért fel - fel kapjuk a fejünket egy - egy nagyobb
ügy kapcsán. Bár lopva körültekintve, de kisebb társaságban merünk
beszélni olyan ügyekről, amelyek nem érik el a szélesebb nyilvánosság
ingerküszöbét. Látjuk mi történik körülöttünk, de már félünk. Hogyne
félnénk, hiszen azok is félnek, akiket azért fizetünk fizetnek, hogy biztosítsák a félelemmentes életünket. Nekünk a rosszabb.
Mi ingyenfélők vagyunk.
És most Veszprémről.
Csak kérdéseim vannak.
A diszkó tulajdonosa szerint eddig eddig nem volt balhé nála, mert csak klubtagságival lehetett bemenni. Az odalátogató ominózus harminc fős társaságnak volt ilyen? Ha nem, hogyan jutottak be? Egyáltalán működött ott valamiféle beléptetés? Mit tett a kiszolgáló és biztonsági személyzet a balhé elkerülése érdekében? Mit tettek amikor az esemény zajlott? Használták - e a riasztó pánikgombját erősítést kérve? Ha nem, miért nem? Miért nem akadályozták meg, hogy a sértettek az utcára kerüljenek? Mikor hívták a rendőröket? Miért hallgatott a rendőrség vasárnap délutánig? Miért csak két gyanúsított nemzetközi körözését rendelték el? Komolyan gondolják, hogy a harminc fős társaságból az ismert gyanúsítottakon kívül senkinek semmi köze az ügyhöz? Miért van az, hogy Veszprém környékén, sőt az egész országban a hatóságok szeme láttára működnek ilyen és ehhez hasonló csapatok háborítatlanul? Tényleg nincs videófelvétel a hét kamera ellenére a végzetes szúrásokról és csak tanúvallomásokra alapozzák a gyanúsítást? Hány tanúvallomást fognak visszavonni a tárgyalásig? Levonódik - e a tanulság ebből az esetből, hogy valójában itt harc folyik és fel kell venni a kesztyűt? Lesz - e legalább ebben összefogás?
Helló freeblog!
Helló freebloggerek és bloggerinák, olvasók és olvasinák!
Ezúton teszem közzé, hogy átcuccoltam a nolblogról és ezután itten próbálkozom elburjánzani. A költözéshez nyújtott segítséget köszönöm szépen a nemműködik - nek.
Köpcös ember menni Jurop
Jelentem, a mi kis országunk örökös vezénylő tábornoka európai haknikörútra indult. Mai első fellépésén a thüringiai Erfurtban tartományi kormányülésen vett részt. A nemzet pulóveres szógyártójának tegnapi tájékoztatása szerint az elmúlt húsz év tapasztalatait összegezve, az európai biztonságpolitikáról, ezen belül kiemelten a kontinens gázellátásának helyzetéről szólt volna az előadás. Még az is lehet, hogy beszélt erről is. Bizonyára elmondta, hogyan oldotta meg a magyar kormány sikeresen az orosz gázszállítás leállása utáni helyzetet. Erről nem hallani. Arról viszont igen, hogy előadta a tartományi minisztereknek, hogy Magyarország tévúton jár, félrekezeli a válságot és magyar családok százezreit lehetetleníti el. Biztos ez érdekelte a legjobban a dajcsokat.
Ez azonban csak a kezdet.
Holnap a jó Viktor Bécsben ad elő a közép - kelet - európai fórumon a sikeres válságkezelésről. A térség pénzügyminiszterei és jegybanki szakemberei alghanem inni fogják a szavait az általa ismert egyetlen hatásos válságkezelő módszerről, miszerint át kell neki adni a hatalmat és minden egycsapásra megoldódik.
Hogy van az, hogy erre a kézenfekvő megoldásra nem gondolt még senki? Rajta kívül persze.
De még nincs vége.
A vezér ezután frankhonba hajtat, ahol a francia testvérpárt, az UMP európaparlamenti választási kampánymegnyitóján vesz részt. Itten meg alighanem az elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jó napot, meg a hogyan törjük föl a rivális párt adatbázisát című előadásokkal fog osztatlan sikert aratni.
Meg természetesen mértékadó európai politikusokkal fog találkozni. Majdnem.
Jaj, úgy élvezem én a standot
Kicsiny hazánk anyái és apái ottan a parlamentben már megint a vendéglősök toszogatásában vélik megtalálni a haza fényre derülésének útját. Nem tanulván a néhány évvel ezelőtti alig két hónapot megélt borstandolási törvény sanyarú sorsából, megalkották a vendéglátás üzletkörben értékesített alkoholtermékek készletforgalmi nyilvántartásáról szóló törvényt.
Azannyukat.
Ez józan paraszti nyelven azt jelenti, hogy vezetni kell egy papíron, hogy naponta mennyi szeszt vettem, mennyit adtam el és mennyi maradt a nyakamon. Ez persze facsipesz egyszerűségű olvasata a lényegnek, de ha önnön fölöslegességében vizsgáljuk a kérdést, könnyű rájönni, hogy ezzel a nyilvántartással nem fog változni semmi. Ugyanis az abban szereplő adatok csak a kitöltés pillanatában lesznek igazak és ellenőrizhetőek. Utána már az üzlet működése közben csak az eddig is létező hagyományos számla ellenőrzési módszerrel lesz követhető a készletmozgás. Az egész körülbelül annyit ér, mint a vaknak a némafilm. Arra mindenesetre jó lehet, hogy ha már úgyis ott a finánc, csak talál valamit, amiért büntethet. Néhány képviselő azért kapiskálhat valamit, mert már módosító indítvány is született a törvény hatályon kívül helyezéséről. Addig a kocsmárosok meg szakmányban járnak formanyomtatvány ügyben a fináncékhoz, ami naná, hogy nem készült el időben. A vállalkozó ráér, oldja meg.
Megoldjuk.
Aztán belefeccölünk egy - egy órácskát naponta a kitöltésébe. Meg várjuk az ellenőrzést és fizetünk. Ha nem ezért, hát biztos akad valami.
Tiszta kezek?
Írtam én már itten a mi tisztakezű kisügyesünkről, de mostan már fejlemények vannak előfordulóban. Novemberben már egyszer majdnem tárgyalták az ügyét, de akkor az immár vádlott fideszes frakcióvezető halaszthatatlan betegsége miatt a számonkérés elmaradt. Ez a polgári jóember, mint kiderült, befektetéshez kötött életbiztosításokat finanszírozott az általa elnökölt Majki Népfőiskolai Társaság pénzéből. A biztosított ő maga volt, a kedvezményezett pedig az ő drága asszonykája.
Nagyon családcentrikusak ugyanis.
Aztán meg fény derült arra is, hogy a gondoskodó feleség az általa vezetett Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesületnél foglalkoztatta az ő férjecskéjét, aki viszonzásul a Népfőiskolai Társaság elnökségébe vette be őt. Ha már így alakult, akkor a két egyesület meg is bízogatta egymást képzések megtartásával, úgy uszkve kilenc milláért. Folytatás márciusban.
Ügyes.
Mint ahogy azok is, akik az ilyen tisztakezű polgári stikliket agyonhallgatják.
Pótcselekvés?
Azt írja Kóczián Péter itten hajnalok hajnalán, hogy Orbánnal foglalkozni pótcselekvés. Foglalkozzunk inkább a Fletóval, mer' az olyan jó lesz neki. Meg hogy "nem Orbán számít, hanem Gyurcsány teljesítménye a következő évben". Hát énszerintem meg kedves Kóczián Péter, a magyar gazdaság, a bankok, sőt az egyes emberek teljesítménye fog számítani. De az nagyon. Hogy mi, egyenként, mindenki a maga helyén abbafejezi - e ezt a mostanság jellemző feredőskurva jellegű sírás - rívást és panaszáradatot, az állam szikkadt tőgyének vérhólyagosra szívását, és nekiáll dolgozni úgy és annyiért ahogy csak tud és amennyi jut neki. Vagy elhiszi Orbánnak, hogy egycsapásra minden jó lesz, ha egy reggel arra ébrednek, hogy az ő kezében van a kormányrúd. Ennek gyorsítása érdekében akár hajlandó csinálni egy kis gazdasági forradalmat, kicsit lebénítani az országot egy - két sztrájkkal, netán eljátszódni egy kicsit a fegyveres ellenállás gondolatával, mint tette azt a jó Navracsics Tibor a minap az oknyomozó álriportjairól elhíresült televízióban.
Kedves Péter!
Tájékoztatásul közlöm, hogy ez nem választási év. Mindössze annyi történik, hogy dönthetünk arról, melyik pártok sameszait építjük be az EU bürokratikus rendszerébe havi szerény öt milláért. Naív módon hiszek benne, hogy az ország érdekeit fogják képviselni. Bárki bármi mást próbál ebbe belemagyarázni, az finoman szólva némileg távolodik az igazságtól. Olyan választás, amin eldönthetjük, hogy a következő négy éves ciklusban melyik párt( ok ) alakíthatnak kormányt, az jövöre lesz. Hacsak meg nem valósulnak az ellenzéki vezérek hagymázas káoszvíziói.
Azt írod kedves Péter, hogy édes mindegy, mit nyilatkozik Orbán. Nem mindegy. Sőt az sem mindegy, mit nem nyilatkozik. Ez utóbbival foglalkozni, ha lehet még fontosabb.
Újságíró vagy, úgyhogy légyszives.
Kiskarácsony
Tudtam,
hogy valami készül. Már egy ideje csak állandóan az öltözés meg a
vetkőzés. Hordóka, berregő, hordóka. Meg valami guruló, amibe
bedobálnak alám mindenfélét. Mondjuk sokat voltam szőröspapánál és
gügyögmamánál is, amit szeretek. Szőröspapa az arcához dörzsöli a kezem
és akkor nevetni kell. Meg énekel. Azon is. És jól látható helyen van a
villogó doboz is. Azt nagyon szeretem nézegetni. Ha gügyögmama hagyná
és nem beszélne állandóan. Azért nevetek neki is. Mit esznek vajon a
nagyok azon, ha én vigyorgok? Otthon reggel szopizás után anyu meg apu
odavitt a csillogó nagy zöldhöz és nagyon örültek. Megmutatták a
rágókámat, aminek fura íze van, meg beletettek valamibe ami egy ágy,
csak mégse az, mert ülni lehet benne, meg van előtte egy ilyen nemtudom
mi, amit jól lehet csapkodni, de kivettek, mert még nem tudok ülni. Meg
volt ott egy ilyen izé, abba is beletettek, ami gurul és sok érdekes
van rajta, de abból is kivettek, mert még állni sem tudok. Jól éreztem
magam, de megint kezdődött. Öltözés, hordóka, berregő. Kevés fa, sok
ház, akkor szőrösék ezt már tudom. Vetkőzés, itt is megmutatták a
zöldet, csak itt kicsi és zenél. Kezembe nyomtak egy csörgőt, amire
anyu azt mondta, hogy kutymorgó. Akkor legyen az. A kaját gügyögmama
adja, aztán öltözés, hordóka, berregő. Házak, fák, elaludam. Új helyen
ébredtem. Lehet, hogy nem is új, csak nem emlékszem. Sokan voltak,
köztük egy fehér hajú, akire anyu azt mondta, hogy dédi. Itt is van
doboz, de nem villog. Nyűgösködtem. Szőröspapa vígasztalt. Most nem
énekelt, de azért nevettem. Mindenki örült, csak én nem, mert megint
öltözés, hordóka, berregő. Se ház, se fa csak sötét. Elaludtam. Reggel
minden a szokásos anyuval és apuval. Aztán előkerültek a ruhák és
öltözés, hordóka... kevés ház, sok fa. Megint sokan voltunk. Itt is egy
papa, de neki csak a szája körül van szőr, a fején viszont alig. Meg
egy mama, aki nem beszél olyan sokat és még nem tudom hányan, mert még
nem tudok számolni. Hazafelé alszom. Reggel kezdődik minden előlről.
Újabb papa, aki sima arcú és újabb mama, akinek a szemén van valami
csillogó. A nagy zöld, meg a gügyögés ugyanaz. Nyűgös voltam, ez
hatott. Most jó, mert itthon vagyunk. Csak én, anyu, meg apu. Meg a
maci, meg a kutymorgó, meg a doboz, amit úgy szeretek, ha villog.
Remélem nem lesz többet ilyen. Nem bírom. Még csak négy hónapos vagyok
Kedves mindenki
Kedves mindenki itten a nolblogon:
Bloggerek, bloggerinák, hozzászólók, hozászólinák, olvasók, olvasinák, rajongók, rajonginák, nemrajongók és nemrajonginák.
Boldog, áldott karácsonyt kívánok nektek!
Egy kis zene hozzá a nagyoknak. Kicsit lejjebb meg a kisebbeknek.
A hal neve Van... izé...nincs
Eredetileg Gyurcsányról, Orbánról, Gaskóról akartam írni, de le vannak szarva.
Közeledik a karácsony.
A könnyes - taknyos ünnepi írás leadva a lapomnak, az asszony meg halálra cseszeget a hal miatt. Ezek a főbb jelek. No meg a masszívan ivó férfiak idegesen toporgó nőktől kísérve a kocsmában.
A CBA hentesnél naná, hogy húsz méteres sor áll. Fittyet hányva a válságra, viszi a jónép a darabolt tetemeket, mint a cukrot. Amikor a hentes haveromtól kérem a halat, elhúzza a száját. Odaáll a medence mellé és megkezdődik a küzdelem. Puszta kézzel próbálkozik az eszemadta. Egy perc alatt csurom vizesek leszünk mind a ketten. Ő a hal természetes közegétől, én meg itt a pult másik oldalán a röhögéstől. Pecabot? Vágóhorog? Csákja? Kézigránát? Esetleg ha leinnád róla a vizet? Több ötletem nincs, mert egy gyors mozdulatsor végén a potyka a raktár kövezetén landol.
- Leüssem?
- Á dehogy. Tegyél rá pórázt, hazavezetem.
Már mind a húsz folyóméternyi ember azt röhögi, amint háromszor körbekergeti a raktáron az én halászlém donorját, mire eltalálja. A tettes és áldozata lenyugszik, én fizetek. A közönség sajnálkozik, hogy vége a mókának. Még veszek hozzá egy doboz halbelsőséget, ezt - azt. A pénztárnál a jószág magához tér, a pénztárosné sikít, én megint kiválóan szórakozok.
Friss a hal, mondom az asszonynak a kocsmában. Még ugrál. Ő is. Fogom a kalapácsot és a raktárba kísérem a jószágot egy ki - ki meccsre. Hazáig tisztességesen viselkedik.
Otthon viszont ahogy köll, azonmód vizesen kiugrik a mosogatóból. Lehet, hogy nem is ponty, hanem macskahal kilenc élettel? Önfeledt káromkodással egybekötve vetek véget földi pályafutásának. Így indulatba jőve, a megboldogultat kibelezem, megnyúzom, alkatrészeire bontom. Jelenleg a rigor mortis állapotában a fagyasztóban tartózkodik.
A mutatvány kétezerötszázból kijött. Lehet, hogy holnap ismétlek. Ennyiért hol kapnék én cirkuszjegyet?
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- 2008. november
- 2008. október
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Politikai krimi. krimipolitika?, ReTRo: Tudod ez a kriminalizálás, már jóval hamarabb elkezdődött . A munkahelyeken... »
- Csinálj olyat, Mamzel: Túl tiszta win-win. Ez hajlamos megzavarni az ember agyát... »
- "És félni kezde Saul Dávidtól...", BT: @rás Sajnos ezúttal inkább hagyatkoztam a személyes emlékeimre, minthogy utánanéztem... »
- "És félni kezde Saul Dávidtól...", rás: Szóval azt mondod, Pozsgay vátesz volt, aki nemcsak azt tudta... »
- "És félni kezde Saul Dávidtól...", BT: @rás Életemben egyetlen pártnak voltam tagja. Az MDF - nek 88... »
Legtöbb komment
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- Kinga
- Myrtille
- Azonos
- Drc
- Rás
- neonbagoly
- Tutyika
- FSP
- Natinha
- Onagyoldal
- Kalimpa
- ReTRo
- Billenő
- Fülepke
- Gigi
- Jin és Jang Naplója
- Dada
- diurnus
- Hmmmm
- kalimpamama
- gonoszka
- misztifikátor
- Intruder
- Gondolatfoszlányok
